A Holokauszt nemzetközi emléknapjához időzítve nyitották meg a Közünk van egymáshoz! A Soa fájdalma – nemzetünk tragédiája című kiállítást január 29-én a Zuglói Civil Házban.
“Erős érzelmekkel zaklat, hogy jobbak legyünk” – jellemezte a művészek munkáit a kiállítás szervezője, Tölgyesi Katalin. Rónai Éva, Fehér Lászó, Bálványos Huba, Kicsiny Balázs, Szüts Miklós, Vojnich Erzsébet, Roskó Gábor, Horváth Dávid, Raffay Béla, Szirtes András, Roskó Bea, Tillmann Hanna és Hollay Lóránt alkotásai március közepéig láthatók a Zuglói Civil Házban.
Fotó: Képszerkesztőség
Tóth Csaba, Zugló szocialista országgyűlési képviselője ünnepi köszöntőjében elmondta, 71 évvel ezelőtt szovjet katonák szabadítottak fel 7600 zsidót a gyötrelmektől, a biztos haláltól. A holokauszt nemzetközi emléknapját a remény és a gyász napjának is nevezve szólt azokról a hősökről is, akik nem élték túl a szenvedést. A magyar zsidóság kétharmada a holokauszt idején pusztult el, amit a civilizáció mélypontjaként, a barbárság idejeként jellemzett, és figyelmeztetett a politikusok akkori és mai felelősségére.
“A nemzeti szocializmus vallásos jegyeket is öltött, ezért az egyházak és teológusok felelősségét is fel kell vetni” – ezt Tatai István református lelkész, a teológia professzora mondta el előadásában.
Fóris Rita héber éneke után Karácsony Gergely, Zugló polgármestere a holokauszt és a művészet kapcsolatáról beszélt. A művészet igyekszik megemészteni a megemészthetetlent, egy dolognak a másik arcát is megmutatni, és ami mindegyikükben közös nevező, az a “közünk van egymáshoz üzenete” – hangsúlyozta. Szerinte ez a legfontosabb üzenet, amit a holokauszt és a XX. század borzalmai után el lehet mondani.
Garay Klára, a Cserepesház ügyvezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy a fővárosban Zuglóból hurcolták el a legtöbb zsidót, valamint, hogy a zuglói járdákba rakott úgynevezett “botlatókövek” a holokauszt áldozataira emlékeztetnek. Az ünnepi megemlékezést és a megnyitót a Cansonne Duo gitár- és ének előadása zárta.
