Budapest XIV. kerületének földrajza nem sok változatosságot mutat, mivel Zugló területét, mint általában a magyar főváros pesti oldalát sem hegyek, sem dombok nem tagolják. Zugló legnagyobb zöld területe a Városliget, amely változatos növény kultúrával rendelkezik.
Megtalálható itt többek között a mocsáriciprus, tatár juharfa, vörös tölgy, égerfa, berkenyefa, valamint a platánfa. A Liget legidősebb platánfái József nádor alcsúti arborétumából származnak, amelyeket 1818-1830 között telepítettek be. A korukra tekintettel a népnyelv “napóleoni fáknak” nevezte őket.
Zugló folyóvize a Rákos-patak, amely a kerületet teljes egészében keresztül szeli. Ez a patak táplálta hosszú időn keresztül a Városliget tavát. A Rákos-patak a fővárosi szakaszon a Duna leghosszabb mellékvize, amely Gödöllő közelében ered, és 42 km hosszú utat tesz meg a Dunáig.
Zugló legjelentősebb természeti kincse a Városliget alatt található termálvíz készlete. Ennek felkutatása Zsigmondy Vilmos (1821-1888) bányamérnök kitartó kutató munkájának az érdeme. Az általa 1868-ban elkezdett artézi kútfúrás 1878-ban sikert eredményezett, és ezt követően közhasznosítása is elkezdődött. Jelenleg is a Városliget egyik artézi kútja látja el az 1913-ra megépült Széchenyi Fürdő medencéit.
