A koronavírus megtöltötte legutóbbi, aktuális lapszámunkat, ezért online szeretnénk olvasóinkat megörvendeztetni – az ünnep méltóságával a Költészet Napján – fiatal zuglói költőink bemutatásával. Egy-egy versüket is közöljük alább, amelyeket a szerzők kifejezetten lapunk számára küldték meg.
Három zuglói alkotót arra kértünk, osszák meg velünk gondolataikat és válasszák ki olvasóink számára a most legkedvesebb versüket a költészet napja alkalmából, amelyet 1964 óta április 11-én, József Attila születésnapján ünnepelünk. Irodalmunk kiemelkedő poétájának zuglói kötődése: egykor a Korong utcában lakott, amely A város peremén című versének is ihletője volt.
Izsó Zita
Izsó Zita költő, műfordító, drámaíró, a FISZ-Kalligram Horizontok Világirodalmi Sorozat és az Üveghegy gyerekirodalmi oldal egyik szerkesztője. Verseit eddig angol, arab, német, bolgár, cseh, szlovák, török, román, lengyel és szerb nyelvre fordították le.
Fotó: Ayhan Gökhan
– Harmadik verseskötetem, az Éjszakai földet érés 2018 őszén jelent meg, és az azóta eltelt időszak ennek a kötetnek a bemutatásáról szólt – mesélte Zita. – Mellette természetesen az új köteten is dolgozom. Műfordításokba is belevetettem magam, a tavalyi könyvhéten például Rafael Pinedo argentin szerző Plop című, posztapokaliptikus regénye jelent meg a fordításomban. A sötét hangulatú, de rendkívül izgalmas könyv témája a civilizáció széthullása utáni, sajátosan újraszerveződő társadalom, amelyben az egyetlen cél a túlélés. A dél-amerikai irodalom mindig izgatott, jelenleg argentin és mexikói költőket fordítok.
Zita a Vasas egykori ismert labdarúgó kiválósága, Izsó Ignác nagyobbik lánya. Két lányát a jogi pálya felé szerette volna terelni. Zita és Nóra el is végezték a jogi egyetemet, sőt Zita rövid ideig még a zuglói kerületi ügyészségen is dolgozott.
– Ma már csak irodalommal foglalkozom, ezért számomra a költészet napja többet jelent egy átlagos ünnepnél, mert ezen a napon az irodalom is nagyobb figyelmet kap a megszokottnál. Az idei ünnep nem hagyományos, de bízom benne, hogy a járvány ellenére irodalmi értékeink online is eljutnak az emberekhez.
Izsó Zita férje, a félig török, félig cigány származású Ayhan Gökhan, szintén irodalmár. Verseket és színdarabokat ír, kulturális portálnál újságíróként is dolgozik. Gökhan tősgyökeres zuglói, feleségét több mint tíz éve az irodalom révén ismerte meg, azóta a pár abban a zuglói lakásban él és alkot, amelyben Gökhan felnőtt. Gökhan és Zita imádják Zuglót. Azt mondják, a Városliget közelsége, az Amerikai út patinája, az Újvidék tér nyugalma jelenti számukra a legfőbb ihletet.
Acsai Roland
Acsai Rolandnak Az Esumi és Asao című nó-drámájából készült darab az RS9 Színház Off Fesztiválján elnyerte a fődíjat. A 75-ös születésű költő, műfordító, irodalomkritikus, esszéista emellett Radnóti-, Zelk Zoltán-, Bárka- és Res Artis-díjjal is büszkélkedhet.
Fotó: Kása Tímea
– Abonyban születtem, természetközeli gyerekkorom volt. De ma már elmondhatom, többet éltem Zuglóban, mint ott, mert 24 éve ez az otthonom. Amikor a kerületbe érkeztem, velünk szemben még egy kertes ház állt, amelynek az udvarán csirkék szaladgáltak. Mosolyogtam is magamban, hogy azért költöztem fel vidékről, hogy itt is csirkéket nézzek?! Azóta a kertes ház helyén már egy szép társasház áll. Egyébként édesanyám gyerekkorában Zuglóban élt, a házassága vitte vissza szülőhelyére, Abonyba.
Roland lírájában nagyon is tetten érhető a Rákos-patak, a Városliget és a zuglói kertek hangulata.
– Szeretem a madarakat és az állatokat. Most is van pár papagájunk, ők és az állatok sok versemben megjelennek. Én nem is annyira természetverseket írok, inkább állatverseket. Nagyon sok művemnek állatok a főhősei. Regényeket, meseregényeket és drámákat is írok. Az egyik drámámat a Gyulai Várszínház mutatja be, ha a járványhelyzet engedi. Az egyik főszereplője a feleségem, Kása Tímea lesz. Hamarosan megjelenik két mesekönyvem (az egyik társszerzős) és egy ifjúsági regényem. Szerencsésnek mondhatom magam, mert mindig nagyon jó illusztrátorokkal dolgozhattam, például Sajdik Ferenccel, aki a Hunyadi László című meseregényemet illusztrálta.
Acsai Roland költészetével a zuglói versbarátok már találkozhattak a Parnasszus-esteken, a Verspiknikeken, illetve A szív földrajza című zuglói antológiában.
– Johanna lányommal sokat járok a környékbeli játszóterekre. Szeretem ezeket a közösségi tereket, mert ott az emberek a jobbik oldalukat mutatják.
Nagy Márta Júlia
A fiatal költőgeneráció legfiatalabbjai közé tartozik. Tíz éve ír verseket, melyek először 2010-ben a Jelenkor című folyóiratban jelentek meg.
Fotó: Dimény András / Képszerkesztőség
– Debreceni fiatalként kerültem Pestre, ahol az ELTE BTK magyar szakán diplomáztam. „Lehettem volna oktató” is, de én inkább az irodalmat választottam. A tavaly megszüntetett József Attila Kör Irodalmi Egyesület 2014-ben jelentette meg az első verseskötetemet, Ophélia a kádban címmel.
A fiatal költőnő 2011-ben telepedett le Zuglóban. Az elmúlt kilenc évben a kerület több pontján is lakott, s mint mondta, ennyi idő és tapasztalat bőven elég volt arra, hogy beleszeressen a kerületbe.
– Az első kötetem utolsó ciklusában már megjelennek a zuglói élmények és helyszínek. Én úgy aposztrofáltam ezt a kötetet, mint egy meghatározott térbe helyezett magánmitológiát. Ez a meghatározott tér egy urbánus közeg, amely, nem véletlenül, sokszor hasonlít a zuglói tájra. Ez az
urbánus lét pedig a következő, immár második kötetemnek is alaptémája lesz, amelynek kézirata már összeállt.
Izsó Zita – Érkezés
Azok, akik látták az arcát, tudják,
hogy az igazi otthon nem lesz ismerős.
Nem találod majd ott a játékot,
amit elvesztettél a mezőn hétévesen,
nem lesznek majd ott messzire kóborolt háziállataid,
és nem lesz ott a véletlenül szétszakított rajzod sem,
ami után olyan sokáig sírtál,
mégsem hiányzik majd semmi,
és nem is lesz semmi hiábavaló,
az idő sem múlik többet úgy észrevétlenül,
ahogy a bevásárlókosárban a zacskó liszt néha
folyni kezd,
és ő ott lesz, a térdére ültet,
és mintha csak belealudtál volna egy filmbe,
elmeséli neked,
hogy ha nem halsz meg,
hogyan folytatódott volna az életed,
csak az lesz majd furcsa,
hogy egyre nehezebben tudod felidézni,
milyenek voltak a vonásaid,
félsz, hogy elfelejted az arcod,
mint egy rég nem látott rokonét,
de aztán körbenézel,
magadra ismersz a körülötted lévő dolgokban,
felismered a folyó fölé hajló fában a hátad görbületét,
a törzséről lefejtett kéregben hajad színét,
és nem keresed többé megszállottan magadat,
mert akkor már mindenhol ott leszel.
És soha többé nem talál beléd utat a félelem.
Acsai Roland – Két üveggyöngy
Johanna ma sírt először,
mármint igazi könnyekkel,
öt hónaposan.
Eddig csak
a hangja sírt,
a szeme száraz maradt.
(Jellemző, hogy arra
a napra nem emlékszünk,
amikor először felnevetett.)
Odakint olvadni kezdett a hó,
sírtak az ereszek,
és talán utánozni akarta őket.
Megindultak a könnycsatornák,
és kiáradtak
a kék szemek apró tavai.
Persze nem nagyon,
mindössze két kis átlátszó
üveggyöngy gurult ki belőlük,
de olyan váratlanul,
mintha könnyezni
kezdett volna
egy Mária-szobor.
Nagy Márta Júlia – Zuglói Ballada
Rég mögöttünk a hússzínű dóm,
A bozótban fuldokló erőd
A vérszagú pincefolyosókkal, a kőverem:
Sápkóros mezők felett siklik el a szemem.
Neki már fia van, nekem meg emberem.
A villanegyed nyomorba torkollik,
Csupa füst, csönd és teher a levegő.
Tűzfalak, verbénafürtös verandák, tégláik
A gyantasűrűségű, kőkemény napfényben.
Vasbetonodúba fúrom magam állig,
Hogy semmi szent vagy szobor
Márványhúsú keze többé ne érintsen:
Neki már fia van, nekem meg emberem.
Kimentettek innen és körbe is röhögtek,
Meg átszelték velem fél ország aszályát.
Hőségkalodából deres rétre szöktek,
Hagytak engem és magukat kihűlni.
Színarannyá fagytak és csilingelik nekem:
Neki már fia van, nekem meg emberem.
