Az Újvidék térre ellátogatók többsége nem is sejti, hogy a játszóteret és a sportpályákat magában foglaló ligetes résznek Szolnok park a neve. Az ott található Pro urbe Szolnoktól emlékkő, valamint a szobraitól megfosztott két posztamens Zugló és Szolnok megye egykor virágzó kapcsolatainak emlékét őrzi.
A XIV. kerület és Szolnok megye együttműködésének kezdetei az 1950-es évekre nyúlnak vissza. A zuglóiak 1957-től rendszeresen segítettek a szolnokiaknak a termelőszövetkezetek alakításában és megerősítésében. A Szolnok Megyei Népújság szerint 1961-ben 57 zuglói üzem 87 termelőszövetkezetet patronált Szolnok megyében.
Kőbe vésett ajándék
Pest, Buda, Óbuda egyesítésének 100. évfordulója alkalmából Zugló és Szolnok megye kapcsolataik további szélesítésére együttműködési szerződést írtak alá. A megállapodásnak része volt az is, hogy Szolnok megye az Újvidék tér parkját pihenőparkká alakítja, amelyet Szolnok parknak neveznek el.
A parképítés 1973. március 5-én kezdődött. A kivitelezést 27 Szolnok megyei vállalat, termelőszövetkezet végezte, több mint tízezer munkaóra-ráfordítással. A 12 ezer négyzetméteres területen a szolnokiak a zuglóiaknak két sportpályát és egy játszóteret alakítottak ki, utakat létesítettek, kiépítették a közvilágítást, a területet virágokkal és növényzettel díszítették. A megvalósítás közel egymillió forintba került.
A Szolnok park ünnepélyes avatását 1973. április 29-én tartották meg. A parkot Soós István, a Szolnok Megyei Tanács elnökhelyettese adta át Zugló tanácselnökének, Szávó Bélának, aki az eseményen azt mondta: „Megígérem, úgy vigyázunk rá, hogy mindig a játék, a felfrissülés oázisa maradjon”.
A XIV. kerületi tanács egy emlékművel köszönte meg a szolnokiaknak, hogy Pest, Buda, Óbuda egyesítésének 100. évfordulójára parkosították az Újvidék teret. Az emlékkövet a parkot átszelő Szugló utca közelében, a Variházy Oszkár utca felé vezető sétány mentén állították fel. Az ismeretlen alkotótól származó fekvő, 80×200 centiméteres, Pro urbe Szolnoktól 1873–1973 feliratú kőlap egy 50 centiméteres nyerssziklatalapzaton kapott helyet.
Új szarvakat kapott a rackajuh
Zugló párt- és tanácsi vezetése azt akarta, hogy az új parkba Szolnok megyei művészek szobrai kerüljenek, ezért a kerület a Képzőművészeti Alappal pályázatot írt ki számukra.
A bizottság Simon Ferenc, Szabó László és Nagy István szobortervét találta a legjobbnak.
A Szolnok Megyei Néplap 1973 júliusában arról tudósított, hogy elkészült Simon Ferenc Kun paraszt (Kalapos férfi), Nagy István Pelikán és Szabó László Rackajuh című alkotása, amelyeket a zuglói Szolnok parkba állítanak fel.
Szabó László életnagyságú Rackajuha a Pro urbe emlékkő közelében, a játszótér bejáratával szembeni füves területen kapott helyet. A rézlemezből hegesztéses technológiával készült szobrot 1974-ben avatták fel. Az alkotást pár évvel később elszállították, mert a figura balesetveszélyesen hegyes szarvait letörték. Szabó alkotása 1980-ban került vissza a Szolnok parkba. A rackajuh a rá jellemző szarv helyett erősen hátrahajló, tülökszerűséget kapott. A 25 centiméteres kőtalapzaton álló, egy méter magas szobor 1995-ben az állatkertbe került, ahonnan később ismeretlen helyre szállították.
A Kun paraszt és a Pelikán szobor
Simon Ferenc paraszt portréját a sétány mentén, a játszótér bejáratánál állították fel.
A szobrász 1958-ban készítette el a Besenyszögön élő Boros bácsi kalapos portréjának gipszmintáját, amely több mint 15 évig várakozott Simon műtermében, míg végül 1973-ban a Szolnok park számára elfogadták megvalósításra. A fejszobor csak rövid ideig díszítette a parkot, majd eltűnt másfél méter magas, ma is meglévő kőtalapzatáról. Hogy kik, miért és hová szállították, nem lehet tudni.
Nagy István Szolnok park számára készített Pelikánja nem került Zuglóba. A pályaművet 1984-ben a XVI. kerületben, a Centenáriumi sétányon avatták fel. Az alkotás ma is ott díszeleg egy szökőkút szomszédságában.