Nemzeti Összetartozás Napja: magyarokként egyek vagyunk!
Két évvel ezelőtt Trianon 100. évfordulója alkalmából egy percre megállt Budapest. Bár minden évben nem állhatunk meg, idén is szánnunk kell ezen a napon egy kis időt arra, hogy emlékezzünk, magunkba nézzünk.
Trianon közös tragédiája a magyar nemzetnek, kitörölhetetlen. Számomra elsősorban édesanyám története, aki a második bécsi döntéssel visszacsatolt területen született, nem sokkal azelőtt, hogy az újra Romániához került. Az anyaországba menekülő szülei úgy érezték, nagyobb biztonságban lesz, ha nem viszik magukkal, hanem egy időre a nagyszüleire bízzák. Nem sejthették, hogy a nagyszülőket hamarosan kényszermunkára viszik, és hosszú évekbe telik mire a kislányuk, az édesanyám, a régi-új határon átkelve visszatérhet a szüleihez. Trianon ugyanis róluk szól. Azoknak az embereknek a története, akik a fővárosban leltek menedékre, akiket elszakítottak családjuktól vagy el kellett szakadniuk otthonról. A XX. század traumái életekbe sűrűsödnek és velünk élnek.
A politikusok azonban gyakran nem jól közelítenek Trianonhoz: vagy nem vesznek róla tudomást vagy kisajátítják. Évek óta hallom baloldali politikusoktól, hogy nincs vele dolog, hogy ki kell lépnünk a múlt árnyékából, míg a kormányoldal saját magát azonosítja a nemzettel, sokszor kirekesztésre, fegyverként használja. Pedig Trianon kapcsán nincsenek oldalak, nincsenek ideológiák, csak a közös gyász. Múltunkat pedig csak úgy tudjuk feldolgozni, ha beszélünk róla, és nem fordítunk hátat traumáinknak, amelyekből az elmúlt években is kijutott. Jó volna, hogy ha végre megtanulnánk a „vagy” helyett „és”-t használni, és a nemzeti összetartozás napján megfogadni, Trianonból tanulva, hogy magyarokként egyek vagyunk. Tegnap este óta – a hosszú hétvége alatt minden este – a magyar nemzeti színekkel világítottuk ki a Halászbástyát az évforduló alkalmából.
Budapest, 2022. június 4.
Főpolgármesteri Hivatal
