„Gyermekeink és iskoláink” címmel folytatódott Keleti Péter, zuglói állampolgár ankétsorozata június utolsó csütörtökjén.
A mostani ankétra Varga László Zoltánt, történelem-földrajzszakos pedagógust, egykori zuglói iskolaigazgatót, az önkormányzat jelenlegi közoktatási és környezetvédelmi referensét hívta meg, aki a közoktatást képviselte, illetve Kulcsár Gábor Waldorf-pedagógust, a zuglói székhelyű Antropozófiai Pedagógiai Műhely szakmai műhely vezetőjét, aki az alternatív oktatási rendszert mutatta be.
A beszélgetés során szót ejtettek a hagyományos és alternatív iskolák közötti különbségekről, a pedagógusok szerepéről, a fenntartói helyzetekről, a „demokratikus” oktatásról, az iskolaválasztás nehézségeiről, a szakma elismertségéről, a pedagógusok bérezéséről, illetve a közelmúlt pedagóguseseményeinek tapasztalatairól. S bár a két szakember több tekintetben eltérő álláspontot képviselt, abban egyet értettek, hogy a szakma veszélyben van, s hogy a társadalomnak is össze kellene fognia az oktatás érdekében.
Megtapasztaltam, mekkora különbséget jelentett az, amikor az iskolák még önkormányzati fenntartásúak voltak – mondta Varga László Zoltán. – Akkoriban a szülőknek volt rálátásuk, sőt befolyásuk is az iskola működésére, amely így sokkal demokratikusabb elven alapult. Ma, hiába emeli fel a hangját egy iskola szülői közössége, amely akár ezer főt is meghaladó lehet, ezt ugyanis az a fenntartó, amely több száz, vagy ezer iskolát működtet, figyelmen kívül hagyja. Az önkormányzati időkben a szülői visszajelzéseknek még komoly súlyuk volt.
Elhangzott az is, hogy a zuglói oktatás attól volt országos hírű, mert az iskolák a szabadintézmény-választási rendszerben „rákényszerültek”, hogy saját profilokat alakítsanak ki, ettől pedig nagyon széles volt a paletta a kerületben. Ma viszont a központosított működés eredményeképpen az intézmények is uniformizálódnak.
A közoktatásnak azért is volt érdeke a minőségi oktatás, hogy az alternatív oktatási intézményekkel is tartsák a versenyt.
Nos, ez az állapot, mely veszélybe került. Olyannyira, hogy ma már az alagút végét sem látni. Hisz baj van a pedagógusképzésben, baj van a pedagógusok megbecsültségében, baj van a szakma egzisztenciájában, és csak reménykedni lehet az elkötelezett, jó oktatók kitartásában.
Sok téma vetődött fel június 30-án, olyannyira, hogy erről még későbbi fórumokon is terveznek további beszélgetést. Keleti Péter ígérete szerint, lesz is erre lehetőség a közeljövőben.
A június 30-i ankéton az önkormányzatot Várnai László és Lepsényi László képviselték.
