A Down Alapítvány idén ünnepelte harmincéves működését, ahogyan arról korábban hírt adtunk a Zuglói Lapok felületein, ez alakalomból november 22-én szakmai konferenciát tartottak a Zuglói Civil Házban.
Dr. Gruiz Katalin, az alapítvány elnöke – lánya révén maga is érintett a témában – lapunknak elmondta, hogy az alapítványi törvény szerint harmincéves, de valójában harmincötéves működése alatt a cél nem változott: segítséget nyújtani sérülten született embernek, hogy ugyanolyan életet élhessenek, mint bárki más.
Egyáltalán nem szükségszerű, hogy erre a feladatra egy alapítvány szakosodjon, ezt normál társadalmi keretek között is meg lehetne oldani – nyilatkozta lapunknak Dr. Gruiz Katalin. – A világ tele van akadályokkal, tele van olyan negatív dolgokkal, amelyek nemcsak a mi életünket, de az ő életüket is nagyon megnehezíti, megkeseríti. A célunk, hogy önálló támogatással, önálló életet folytassanak felnőttként. Legyen munkájuk, megfelelő lakhatásuk, legyen társuk, társaságuk, értelmes szabadidejük, tehát ugyanúgy éljenek, mint bárki más.
Fotó: Balogh Róbert
Az alapítvány mindent magára vállal, tájékoztatott az elnök. Ha a terhesség idején kiderül, hogy a gyermek Down-szindrómás, az első pillanattól kezdve ott állnak a család mellett sorstársi attitűddel és konkrét információval, szolgáltatásokkal, mint a korai fejlesztővel, a Down-ambulanciával, a sorstárssegítő szolgálattal, tanácsadó szolgálattal. Később a korai fejlesztéssel, majd a napközi otthonunkkal, a felnőtt kor küszöbén a foglalkoztatással, a munkahellyel, a lakhatással, a lakásokkal, lakóotthonokkal, a támogatott lakhatásokkal, vagyis gyakorlatilag mindennel, amire egy embernek szüksége van. Mindezt olyan csapattal teszik, amely ezeket a szolgáltatásokat szakszerűen megoldja.
Visszatekintve a harcos harmincöt évre, az állami bürokrácia ma sem könnyíti meg a helyzetüket. Pedig megvan a recept, a módszertan, hogyan kell őket kiszolgálni: könnyen érthető kommunikációval és segítőkész attitűddel – zárta a beszélgetést az elnök.
