Zugló egyik legismertebb vendéglátóhelye a Thököly étterem. A vendéglőnek helyet adó kétemeletes bérházat a huszadik század elején építették. Ennek földszintjén nyitották meg híres kávézójukat 1907-ben a Klein testvérek. Az üzlethelyiséget az idők folyamán többször is átépítették. A II. világháború után a Díjbeszedő Vállalat irodája működött a kávézó helyén, majd étteremmé alakították. A vészkorszakban a Thököly út 80. alatt működött a hungarista mozgalom zuglói központja, ahol üldözötteket kínoztak és gyilkoltak meg.
A Csömöri út 2858/a helyrajzi számú telek (ma Thököly út 80.) tulajdonosa 1898-ban Silbermann Bernát és felesége volt. Ebben az évben feltételezhetően a házaspár megbízásából nyújtott be Márkus Géza műépítész az ingatlanra vonatkozóan nyaraló létesítésére kérelmet. A beadvány sorsáról nem maradt fenn adat. 1906-ban Vagányi Sebestyén kérelmezte, hogy a telken kétemeletes házat építhessen. Az engedélyt a magánépítési bizottságtól június 11-én kapta meg.
Kávézó a Stefánián
Az 1800-as évek második felében a mai Puskás Ferenc Stadion és környéke homokbuckákból állt. A homok kitermelésére és értékesítésére indított vállalkozást Klein Dávid Sándor és testvére, Ödön. Miután a Kelin testvérek a homok eladásból megfelelő tőkét gyűjtöttek, 1907-ben kibérelték a Thököly út 80. szám alatti hát üzlethelyiségét és megnyitották a Stefánia Corso kávézót. A vállalkozást 1907. május 25-én jegyezték be. A Központi értesítő szerint a működési engedélyt “Klein testvérek kávésok” megnevezéssel 1907. június 12-én adták ki.
A testvérpár rendkívüli odafigyeléssel vezette az üzletet. Ennek köszönhetően a Stefánia út és Thököly út sarkán működő, kerthelyiséggel is rendelkező kávézó és étterem rövid idő alatt az előkelő családok kedvenc találkozó helye lett, ahol délutánonként katonazenekar koncertezett, este pedig cigányzenekar szórakoztatta a vendégeket.
Új tulajdonosok
A Klein testvérek az első világháborút követően – nem tudni miért – befejezték tevékenységüket. 1920-ban Glancz Lipót nyitotta meg újra az éttermet. Az új tulajdonos átalakíttatta a szórakozóhelyet, ahol délután fél öttől este hétig Csóka Ödön szalonzenekara adott hangversenyt, este pedig Csóka Józsi bandája muzsikált. 1922-ben Koronkai Jenő tulajdonába került a vendéglátóhely. Ez év nyarán a Stefánia Corso kávéház művészeti vezetője Újvári Ferenc volt, aki egy évvel később a Pesti Kabaré tulajdonosa lett.
1929-ben a szórakozóhely vezetését Kosenka János, a kolozsvári Kikaker kávéház volt tulajdonosa vette át, aki Lord Rothermere kávéház és étteremre változtatta a vendéglő nevét. A 8 Órai Ujság beszámolója szerint a rendezett kerthelyiségben zöld bokszok sora fogadta a vendégeket, akik cigányzene mellett élvezhették a kitűnő ételeket és italokat. A lap a konyha különlegességei között említette a szegedi halászlét, az erdélyi fatányérost és a tordai pecsenyét.
Kosenka János úgy gondolta, hogy a megváltoztatott nevű vendéglő gyorsan Pest legkedveltebb szórakozóhelye lesz, azonban tévedett, a forgalom jelentősen visszaesett és alig két év után bezárt. 1931-ben Bozzay Pál, a debreceni Arany Bika Nagyszálló éttermének és kávéházának volt igazgatója vette át a vendéglátóhelyet, amelyet felújíttatott és eredeti nevén, december elején nyitott meg. A közönséget esténként szalon- és jazz-zenekar szórakoztatta, amelyet a Corvin színház volt zenei igazgatója, Fenyvessy Árpád vezetett. Bozzay Pál 1939-ig irányította Stefánia Corso Kávézat, ekkor Brett József lett a tulajdonosa. 1944 májusában székesfőváros polgármestere úgy rendelkezett, hogy a Stefánia Corso kávéház külön helyiségét zsidók is látogathatják.
A borzalmak háza
A Thököly út 80. alatti ház tulajdonosa az étterem fölötti lakásokat kiadta. Az épület első emeleti összefüggő lakosztályait a Magyar Élet Pártja vette bérbe. A Lakás adatszolgáltatási ív szerint 1944-ben a létesítmény tulajdonosa az Országos Ügyvédi nyugdíjintézet volt. A lakásokat Szili Stein József, Sárosdi Ferenc dr., Klein Sándor és Breyer Józsefné, valamint a Magyar Élet Pártjának XIV. kerületi csoportja bérelte. A kávéház lízingelőjeként Országh József szerepelt, aki évi 5100 pengő bérleti díjat fizetett.
1944. október 15-én a Pasaréti út 10. szám alatti villából teherautón érkezett a felfegyverzett “zuglói nyilas egység” a Thököly út 80-hoz. Pillanatok alatt birtokukba vették a házat, és egy hatalmas táblát helyeztek ki: “A Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom XIV. ker. központja” felirattal.
Ekkortól az épület a borzalmak háza lett. A Kröszl Vilmos vezette zuglói nyilasok 1944. október 15. és 1945. január 11. között 200-300 zsidót gyilkoltak meg. Az elfogott zsidókat levetkőztették, gumicsövekkel, vasrudakkal verték, többeket megkínoztak, majd agyonlőttek. A borzalmakat látva Boros Mátyás és Fischer István fegyverrel betört az épületbe, hogy kiszabadítsák a foglyokat, azonban a nyilasokkal vívott tűzharcban életüket vesztették.
Kávézóból étterem
Budapest ostroma után a Stefánia Corso újra kinyitott, majd az államosítást követően bezárták, és az üzlethelyiséget a Díjbeszedő Vállalat kapta meg. 1955-ben az illetékesek úgy határoztak, hogy ismét vendéglátóhelyet létesítenek a Thököly út 80-ban. Az 1955 őszén megnyitott étterem már nem ugyanolyan volt, mint a Budapestről időközben eltűnt, világháború előtt megszokott kávéházak voltak. Éppen ezért kesergett Tabi László a Ludas Matyi hasábjain megjelent Egy étterem megnyitására című cikkében. Mint írta, abban reménykedett, hogy a vendéglő olyan lesz, ahol “a kávé illata terjeng és nem a pörkölté, olyan kávéház, amelyben este nem zendít rá ceglédi Csusza Béni és népi zenekara, olyan kávéház, amelyben csend és enyhe cigarettafüst van, vagyis olyan kávéház, amelyben az ember például írhat is, ha akar, verset, vagy krokit, hajlamai szerint… Én a Szeged Éttermet nagy szeretettel köszöntöm! Nem kétlem, hogy kosztja, zenéje kitűnő. Ám Díjbeszedő Vállalat korában jobban tetszett. Akkor ugyanis még azt hittem róla, hogy kávéház lesz belőle. Csendes, egyszerű, hamisítatlan, kávéból és házból összetett kávéház.”
Nem tudni, hogy cikkében Tabi László tévedett-e az étterem nevét illetően, vagy tényleg Szeged étterem néven nyitott meg újra a vendéglő, de 1959-ben a Labdarúgás című lapban már a Thököly út 80. alatti szórakozóhely Szófia étterem néven kínálta szolgáltatásait. A hirdetés szerint a vendéglátóhelyen ALIPIEV bolgár szalon- és tánczenekara lépett fel, Violetta Brankova énekelt és bolgár étel- és italkülönlegességeket szolgáltak fel.
Átalakítás, korszerűsítés
A Vendéglátóipari Vállalat 1966-ban a Szófia étterem átépítése mellett döntött. A terveket a VIBRG vállalat Bosnyák téri Vásárcsarnokban működő tervezőrészlege készítette el. A generál tervező a VIBERG vállalat, a felelős tervező Weil József, az épületgépészet tervezője Répánszky Imre és Tóth Béla, míg a beruházó az Észak-Pesti Vendéglátóipari Vállalt volt. A teljes átalakítást a mérnökök úgy tervezték meg, hogy a kivitelezés a lehető legtakarékosabb legyen, mert a megrendelőnek csak alacsony beruházási keret állt rendelkezésére.
A munkálatok során toldalék épületet bontottak el, födémcserét végeztek, átalakították a belső teret, a galérián személyzeti öltözőt, zuhanyzót és WC-t alakítottak ki, a szenes kazánnal működő fűtést pedig függetlenné tették a lakóháztól. A munkálatok befejezését követően a hatóságok 1968. január 29-én adták ki a használatbavételi engedélyt.
A vendéglő az 1980-as évek elején a Thököly étterem nevet vette fel. A Kereskedelmi Szemle cikke szerint a létesítmény kerthelyiségét 1989-re több lépcsőben felújították és a főváros egyik legszínvonalasabb kerthelyiségévé alakították. Ekkor a szórakozóhely az éttermén túl két különteremmel, 250 személyes reprezentatív terasszal, illetve erdélyi ételkülönlegességekkel és cigányzenével várta a vendégeket. A Thököly éttermet a rendszerváltást után privatizálták. A vendéglő ma is működik, Zugló egyik legismertebb, kerthelyiséggel is rendelkező, zenés szórakozóhelye.
