“Legutóbbi verseskötetem Északi szajkó címmel jelent meg – mondta a már többször díjazott zuglói költő– , és a gyerekeknek szánt, valamint róluk szóló verseimet tartalmazza, így gyerekek és felnőttek is olvashatják.
Roland tehát újra verseket ír. Ami egy költő esetében nem lenne nagy hír, ám ő egy ideje energiái nagy részét mese- és ifjúsági könyvek, regények, valamint drámaírásnak szentelte.
– Abonyban nőttem fel, egy alföldi kisvárosban, innen hozom a természet és az állatok szeretetét – mesélte a költő. – Zuglót is a kertvárosiassága miatt választottam otthonomul. Sok műfajban alkotok: vers, dráma, regény, gyerekirodalom, műfordítás. Pályámat versekkel kezdtem a kilencvenes évek végén, és a költőség jó alap arra, hogy bármilyen más irodalmi műnemet és műfajt erre építsen az ember. Egyik mesterem, Tandori Dezső már az első verseskötetem megjelenésekor megjósolta, hogy egyszer prózát is fogok írni, és tényleg… Az életrajz sok szempontból inspirál íráskor, ezért nem véletlen, hogy gyerekversekkel az első lányom születése után kezdtem foglalkozni, aki azóta már kamasz. Most megint gyerekverseket írok, csak Johanna a főszereplőjük.
Acsai Rolandnak eddig húsz könyve jelent meg, és több munkája jelenleg is kiadásra vár.
– Mostanában megint főleg verseket írok, de már a következő prózaprojekteken is gondolkozom. Két és fél éves kislányommal sokat járunk játszótérre, és nagyon örülök a Rákos-patak partja felújításának. A kertvárosi lét előnye, hogy a dolgozószobám ablaka előtt hamarosan virágzik a szilvafa. A következő verseskötetem egyébként a zuglói Parnasszus Kiadónál jelenik meg, ha minden jól megy. Sajnálom, hogy idén a költészet napi rendezvények – így a Turczi István által szervezett Zuglói VersPiknik, amelynek minden évben látogatója és szereplője voltam – megint elmaradnak, de az online térben egy kicsit pótolni lehet. Én is kaptam már felkérést ebben a témában. A színházak megnyitását is várom már, hogy újra lehessen játszani a darabomat (Farkasok címmel). Maga a járvány konkrétan csak ritkán jelenik meg a műveimben, leginkább csupán hangulatok szűrődnek beléjük.
