A Fővárosi Állat- és Növénykert szerteágazó természetvédelmi tevékenységének egyik területe a vadállatmentés. Legtöbbször madarakkal, de időnként hüllőkkel – mocsári teknősökkel, gyíkokkal –, kétéltűekkel és kisemlősökkel – pelékkel, sünökkel, deneverékkel – is foglalkoznak.
Utóbbi fajból nemrég csaknem kétszáz egyedet tudtak visszaadni a természetnek. A kisdenevéreket megitatták és megjelölték, mielőtt kiengedték szabadon élő társaikhoz.
A sérült, beteg állatokat meggyógyítják, a legyengülteket felerősítik, az elárvultakat pedig felnevelik az intézmény munkatársai, akiknek mindig az a céljuk, hogy a kisállatok újra képesek legyenek emberi segítség nélkül boldogulni, és visszakerülhessenek természetes élőhelyükre.
Fotó: Nagy Ágnes
A denevérek – hazánkban 28 különböző faj él, Európában pedig nagyjából 50 – védelme kiemelkedően fontos, ugyanis ezek a kisemlősök lényeges szerepet töltenek be a természet háztartásában: van olyan denevér, amelyik egy éjszaka alatt akár ezer szúnyogot is elfogyaszt.
Tavaly 398 mentett egyed kapott második esélyt a gondozóktól, és idén is csaknem kétszáznál tartanak. Ilyenkor, tavasszal jön el annak az ideje, hogy a már egészséges egyedeket visszaengedjék, legtöbbször olyan helyen, ahol más denevérek már tanyát ütöttek. Legutóbb a szakemberek Sződligeten találtak ilyen helyet: az ottani Nagyboldogasszony-templom tornyában ugyanis egy népes, több mint ezer állatból álló kolónia él. Az állatkert munkatársai 102 mentett állatot – 86 rőt koraidenevért, 15 fehérszélű törpedenevért és 1 durvavitorlájú törpedenevért – engedtek ki hozzájuk a Duna-Ipoly Nemzeti Park szakembereinek segítségével. Pár nappal később pedig 89 darab rőt koraidenevér térhetett vissza társaihoz a Kiskunsági Nemzeti Park területén lévő tiszaugi denevértoronyba. A denevértornyok olyan mesterséges telelőhelyek, amelyek az állatok szaporodásához is megfelelő körülményeket biztosítanak. A Kiskunsági Nemzeti Park területén tizenegy ilyen tornyot építettek.
