Hallottunk a pékmesterség kedvéért pályát elhagyó jogászokról, tanárokról, de dr. Nagy Károly Magyarország egyetlen olyan pékje, aki megmaradt háziorvosnak. Pillangó utcai üzletének cégtábláján a Doktor és Pék felirat magáért beszél.
– Mindkét mesterség az emberiséggel egyidős kultikus tevékenység. Az orvoslás a sámánizmushoz köthető, a mindennapi kenyerünk ősidők óta az életünk része – magyarázta dr. Nagy Károly, miközben büszkén vezetett végig a két éve működő Csengery utcai „anyasütöde” patyolattiszta műhelyén, ahonnan a Pillangó utcai pékséget is ellátja. Megmutatta a hazánkban ritkaságnak számító kétkaros olasz dagasztógépét, amely úgy gyúrja a kenyér tésztáját, mint egy ember, így hozva létre a tészta levegősségét.
– Pékké válásom története a rossz minőségű kenyérrel kezdődött. Tíz évvel ezelőtt többnyire vacak, morzsalékos, hamar penészedő kenyereket lehetett kapni. Ezért hobbiból nekiláttam sütögetni, kezdetben nem sok sikerrel. Az első darabok inkább téglákra hasonlítottak. Utánajártam, könyveket vettem, az interneten rengeteg információt találtam a kenyérkészítésről. Eleinte élesztőt használtam, amitől erős élesztőszaga lett a kenyérnek, abba is hagytam ezek sütését.
Kipróbáltam hát a kovászos kenyereket. Egy-két hónap eredménytelen próbálkozás után majdnem végleg feladtam, de egyszer csak megjelent egy szép kenyér. A sikeren felbuzdulva tovább próbálkoztam, egyre jobb kenyereket sütöttem. Megkínáltam az ismerősöket, a rokonokat, és észrevettem, hogy miközben eszik, mosolyognak, vagyis ízlik nekik. Jó érzéssel töltött el, hogy szeretik a kenyeremet, aztán kérték, süssek nekik is. A hét két napján harminc-harminc veknit is készítettem otthon. Minél többen igényelték, a feleségem annál idegesebb lett, főleg azért, mert elfoglaltam az ő birodalmát. Egy dologra viszont megtanított: azóta sem szórom szét magam körül a lisztet, sem a konyhában, sem a pékműhelyben.
Időközben elindultam a 2015-ös Kenyérlelke fesztivál versenyén, az otthon sütők kategóriában. A teljes kiőrlésű kenyeremmel elhoztam az első díjat, majd egy évre rá a félbarna kenyerem is nyert. Till Attila a díjátadón felvetette: „Ha ilyen jól megy, doktor úr, miért nem nyit pékséget?”
Nem kellett kétszer mondania, a doktor úr egy év képzés után letette a pékvizsgát. Közben a brókerből lett Misi pékhez szegődött el inasnak, így hatvankét évesen az éjszakákat a pékségben, a nappalokat az orvosi rendelőben töltötte.
– Amit az ember szeret csinálni, az nem fárasztja el. A kenyérkészítés kreatív munka, jó érzés látni, hogyan válik a formátlan lisztből, vízből, sóból és a kovászból végül egy kerek, illatos, egészséges táplálék.
Az emberek többsége, így a pácienseim egy része is belesüpped az egyszerű, megszokott életbe, sok esetben a túlzott alkoholfogyasztás, dohányzás és a kóros elhízás miatt alakulnak ki a betegségeik is. De az élet dolgai tettekkel, munkával alakulnak kedvünk szerint.
A kenyér lelke
A kézműves pékek lisztből, vízből és a levegőben lévő mikroorganizmusok által készült kovászt tekintik az anyagiasult kenyér lelkének. A pék kezéről a saját mikroflórája is belekerül a kovászba, ettől lesz minden kézműves pékségben más-más ízű a kenyér. A mi kenyereink, köztük a díjnyertes hatmagvas kenyerünk tízéves kovászból, valódi lisztből, magvakból készülnek, a péksüteményeinkbe margarin helyett vaj kerül, az adalékanyagaink pedig túróból, mazsolából, szezámmagból és csokoládéból állnak.
