Megszámlálhatatlanul sok ballagáson és szerenádon csendült már fel a Múlnak a gyermekévek című sláger, amelyet idősek és fiatalok egyaránt dúdolni szoktak. A dal szerzője, Ihász Gábor 75 éve született és 32 éve távozott közülünk. A kiváló sportember, zeneszerző, dalszövegíró és énekes ízig-vérig zuglói volt.
A bátyjával, a később olimpiai bajnok labdarúgóval, Ihász Kálmánnal a Stefánia úton nőttek fel. A haverokkal, többek között Fischer Lászlóval, a Korál zenekarral és Végvári Ádámmal, a Neoton Família gitárosával együtt rúgták a bőrt a Szoborkertben. Akkoriban mindenki Gerd Müller vagy Beckenbauer akart lenni. Leginkább Ihász Gábor, aki testvérével együtt a Vasasban kezdett sportolni. A két fiúnak egyenes útja vezetett volna az első csapatig, ám Gábornál az orvosok akut szívizomproblémát állapítottak meg, és eltiltották a focitól. Ő azonban maradt a Fáy utcában, ahol masszőrként segítette a korszak sztárjait: Mészölyt, Farkast, Ihászt és a többieket.
Így ismerkedett meg Hajós Máriával, a Vasas tízszeres bajnokával, világbajnoki harmadik helyezett kézilabdázójával. A szerelemből hamarosan házasság, majd család lett. Mindez pedig – kis kitérő után – ismét Zuglóba hozta a művészt. Ihász Gábor mindig is azt vallotta: „ha kiteszi a lábát Zuglóból, máris honvágya van”. Ezt az érzést csak erősítette a Stefánia úti Tücsök Presszó, amely szinte a második otthona volt. Ihász Gábor autodidakta zenész volt. Megtanult zongorázni és gitározni, és eleinte csak magának írt zenét és szövegeket. De istenáldotta tehetség is volt, amire szép lassan egyre többen felfigyeltek. Többek között a korszak egyik nagy kedvence, Szécsi Pál, aki egyenesen házi zeneszerzőjének és szövegírójának fogadta fel Ihászt. Az együttműködésből végül sajnos semmi sem lett, mert Szécsi Pál meghalt, a dalok és a szövegek pedig Gáboron maradtak. A barátai tanácsára végül maga adta elő ezeket.
– Nemcsak kolléga, hanem barát is volt – mondta Ihászról Poór Péter táncdalénekes. – Nagyon büszke vagyok rá, hogy én tanácsoltam neki, ne másoknak írja a dalokat, hanem ő énekelje el azokat. Ugyanis nagyon jó hangja volt, és értett a hangszerekhez is.
Hát így kezdődött egy szédületes és viharos karrier. Egy egész ország és számos kiváló muzsikus énekelte vagy dúdolta Ihász Gábor dalait: a Te és én, Állj meg kislány, Nincs semmi baj vagy a már említett Múlnak a gyermekévek. Azokat a dalokat, amelyek nagy része a Gvadányi utcai családi ház kertjében, egy saját kezűleg épített faházban születtek. Ihász Gábor a Gyerünk srácok című szerzeményébe még a szomszéd Menyus bácsit is beleírta, így kedveskedve a lakóknak, mert elviselték az ő „hangoskodásait”.
„Ha elfogy a pénzem a bukszámból,
Hát kérek a Menyus bácsitól.
Ő a legjobb szomszédom,
A gondjaimat vele megosztom.”
A történet 32 éve váratlan fordulatot vett: Gábornál 1989 februárjában diagnosztizálták az orvosok a betegséget, amely júniusra felemésztette.
– 1989-ben úgy volt, hogy együtt fogunk dolgozni, ő írja a dalokat, én a szövegeket – elevenítette fel Poór Péter. – Vártam, hogy jöjjön a megbeszélésre, de csak nem akart odaérni. Meg is sértődtem egy kicsit, ám két hét múlva hallottam, hogy mi történt, rosszul lett, kórházba vitték, ahol aztán meghalt. Előttünk is titkolta a betegségét, így bennünket is váratlanul ért a tragédia.
Azóta több évtized telt el, egyre kevesebben vannak, akiknek személyes emléke van a zenészről. A zenei adók, a tehetségkutatók már nem Ihász dalairól szólnak, az özvegy azonban még gyakran felteszi a régi bakelitlemezeket. A nosztalgia mellett az is vezérli, hogy fia, az időközben felnőtté vált ifjabb Ihász Gábor sose felejtse el, milyen nagyszerű ember volt az édesapja.
– Imádom apu számait, de sokáig nem tudtam könnyek nélkül hallgatni. Mostanában azért néha már sikerül – vallotta be ifjabb Ihász Gábor, aki kiropraktőrként kezeli a Ferencváros labdarúgócsapatát. – Még ma is tízből ötször biztos, hogy visszakérdeznek, ha bemutatkozom valahol. Ahogy megtudják, hogy annak a bizonyos Ihász Gábornak vagyok a fia, rögtön mesélnek egy sztorit.
Történet pedig bőven akad, hiszen Ihász Gábor egy generáció kedvence volt, mindenki imádta a bohémságát és a humorát.
– Sok régi baráttal tartom a kapcsolatot – tudtuk meg Ihász Gábor özvegyétől, Hajós Máriától. – A régiek közül Heilig Gáborral rendszeresen beszélünk, de bárkivel találkozom azokból az időkből, biztos, hogy azonnal nosztalgiázni kezd.
Ihász Gábort a Rákoskeresztúri Köztemetőben – néhány méterre szülei sírjától – temették el. A sírhelyet a szintén zuglói Török Bódog kézilabdaedző fia, a tragikus sorsú Török Richárd alkotása díszíti. Az Ihász Gábort ábrázoló szobor eredetileg bronzból volt, de mivel azt vandál módon kétszer is ellopták, végül egy kőből készült alkotás mutatja, ki fekszik a sírban. Ihász Gábort sokan szerették, és a rajongóknak köszönhetően a sírján mindig van néhány szál friss virág.
