A gyógyszerkészítés történetével, a régi patikai eszközökkel és azok használatával ismerkedhettek meg mindazok, akik a Samodai József Zuglói Helytörténeti műhely szervezésében ellátogattak a Róna patikába, amely egykor a közgazdasági Nobel-díjas Harsányi János gyógyszerész tulajdonában állt.
A patika emlékszobájában dr. Gaál Emese gyógyszerész fogadta az érdeklődőket, aki előadásának első részében a gyógyszerészet kialakulásával ismertette meg hallgatóságát. Mint elmondta: nagyon hosszú ideig a gyógynövények különböző részeinek felhasználásával igyekeztek gyógyítani a betegeket. A gyógynövények termesztésével és a gyógyszerkészítéssel főként a kolostorok szerzetesei foglalkoztak.
A XVI. századi aranycsinálók különböző kémiai „kutatásokat” végeztek, miközben számos anyagot fedeztek fel, amelyek közül többet is felhasználtak a gyógyszerkészítésben. A gyógyszerész egyetemi oktatás 1790-es években indult meg, a nők csak 1895-től folytathattak ilyen irányú tanulmányokat.
Az előadó arról is beszélt, hogy a patikákban nagyon hosszú ideig szinte csak saját előállítású, magisztrálisnak nevezett készítményeket árultak. A gyógyszervegyészet fejlődésével azonban számos jól bevált termék jelent meg. Ezekre nagy igény mutatkozott, ezért voltak olyan vállalkozó szellemű gyógyszerészek, akik ezeket a speciálisnak nevezett termékeket nagy mennyiségben kezdték előállítani és eladták más patikáknak. Ma már 95 százalékban ilyeneket forgalmaznak a gyógyszertárak.
Az ismertetője második részében Gaál Emese a hagyományos patika felépítésével, a gyógyszerkészítés eszközeivel és a gyógyszertárakban előállított termékcsoportokkal ismertette meg a rendezvényen megjelenteket. Mint az előadó szavaiból kiderült a gyógyszertárban fontos szerepe van polcrendszernek, amelyeken a felcímkézett stand és állványedények vannak. A gyógyszereket erősségük, veszélyességi fokuk szerint egy, kettő, illetve kettős kereszttel jelölik. A patika elengedhetetlen kelléke a Gyógyszerkönyv. Magyarországon 1871-ben adták ki az elsőt, addig osztrákot használtak. Tavaly jelent meg a nyolcadik magyar gyógyszerkönyv, amely tartalmilag már az Európai Uniós előírásoknak is megfelelő.
Fotó: Papp Dezső
Az előadótól az érdeklődők azt is megtudhatták, hogy régen a gyógyszerész asszisztenseket laboránsoknak nevezték és többségében férfiak voltak, mert sok esetben szükség volt a nagy fizikai erőre.
Korábban a külsőleges használatú gyógyszereket gömbölyű, míg a belsőlegeseket a szögletes üvegekben hozták forgalomba. Ezek között voltak világosak és a fénytől védő sötétek is. Régen az üvegeket parafa dugóval zárták le, amelyet dugópuhító fogóval tettek alkalmassá a behelyezésre. Gaál Emese megismertette hallgatóságát az apró gömbgyógyszereket előállító pirula készítő berendezéssel is, amelyet higiéniás okok miatt ma már csak akkor használnak, ha az orvos egyedi összetételű magisztrális gyógyszert ír fel a betegnek.
Az előadó megmutatta a patikákban korábban rendszeresen használt táramérleget és a kisebb nagyobb kézi mérlegeket is, amelyeket mára kiszorították az elektronikus súlymérők.
Gaál Emese arra is kitért, hogy a magisztrális kenőcsöket évszázadok óta patendula nevű edényben készítik a gyógyszerészi hagyományoknak megfelelően bal irányú keveréssel, majd spatulával tégelybe, vagy tubusba töltik. Utóbbi esetén tubustöltőt, illetve tubuslezáró fogót használtak.
A gyógyszerész a patikai kúpok készítésével is megismertette a rendezvény résztvevőit. Elmondása szerint két technológia létezik, az egyiknél kakaóvajjal elegyítették a hatóanyagot, majd Buzsi géppel préselték ki a csíkokat, amelyeket osztótáblán feldaraboltak, kúpalakúra formáztak és kasírozott alufóliába csomagoltak, végül dobozoltak. A másik módszernél melegítéssel érték el a gyógyszer és hordozója megfelelő állagát, majd formába öntötték az anyagot.
Gaál Emese arról is beszélt, hogy a korábbiakban a por volt a leggyakrabban előforduló gyógyszerforma, amelyet dörzscsésze használatával állítottak elő és papír, vagy ostya kapszulába helyeztek. A legismertebb, minden patikában készített, ostyakapszulás termék a kombinált por volt, amelyet összecsúsztatható capsula amylaceae-be töltöttek. Ezeket a kerek kapszulákat Zuglóban Betegh Károly Komócsy út – Fűrész utca sarkán lévő ostyagyárában készítették.
