Több mint egy éve tart a világjárvány, ami új, nem várt, nehezen kezelhető helyzet elé állított mindenkit. Érthető, hogy a kezdeti stresszkezelési technikáink már nem válnak be – a szakember szerint segít a helyzeten, ha nem azon gondolkodunk, amit nem tudunk megváltoztatni, hanem arra fókuszálunk, amire van ráhatásunk.
Fotó: BNO
Barabás Mónika, a Zuglói Egészségfejlesztési Iroda (ZEFI) pszichológusa szerint fontos hangsúlyozni, hogy a világjárvány, amiben most élünk, olyan, mint egy világháború, hiszen minden nemzetet érint, folyamatos fenyegetettségnek vagyunk kitéve. Ugyanakkor a helyzetet nehezíti, hogy most láthatatlan az ellenség. – Folyamatos, tartós stressznek vagyunk kitéve, mindannyian traumatizálódtunk, ami olyan, mint a lélek földrengése, ugyanis az alapbiztonságunk kérdőjeleződik meg. Egyfajta tehetetlenség ül rajtunk, nem tudjuk, mikor lesz vége, mikor zökken vissza életünk a megszokott kerékvágásba, ezért érhető, ha feszültebbek vagyunk – magyarázta.
– A beszűkült élettér, a korlátozások ellenére se felejtsük el, hogy számos helyzetben nekünk is van döntési szabadságunk. Tudnunk kell, hogy mit tudunk az irányításunk alá vonni, mire van ráhatásunk. Kontrollálhatom például a gondolataimat, az időbeosztásomat, de ne felejtsük el, hogy traumatikus hatás alatt vagyunk. Így az is rendjén való, ha nem a megszokott menetrend szerint folyik az életünk. Ebben az intenzíven fennálló stresszes helyzetben érthető, ha nem a kötelességeinket helyezzük előtérbe. Alapvető érzelmi szükségletünk, hogy megengedjük magunknak a spontaneitást, a játékosságot akkor is, ha otthonról dolgozunk. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy home office-ban egyébként is a saját közegünkben vagyunk, ezért nem jár a szabadidő – fogalmazott Barabás Mónika.
Nagyon fontos, engedjük meg magunknak, hogy valamit csak a saját örömünkért végezzünk el, és ne ragaszkodjunk görcsösen ahhoz, hogy hasznos legyen a napunk.
