Az Örs vezér terén a Kerepesi út és a Nagy Lajos király útja sarkán található parkban – egymás közelében – két repüléssel kapcsolatos emlékmű is található. Az egyik a magyar repülés úttörőinek 25 évnyi huzavona után 1987-ben felavatott emlékműve, míg a másik civil kezdeményezésre 2018-ban a magyar katonai repülés hőseinek tiszteletére emelt, posztamensen nyugvó emléktábla.
Az 1960-as évek elejére a repüléssel foglalkozók körébe egyre nagyobb igény mutatkozott egy a magyar repülés úttörőinek küzdelmeit megörökítő emlékmű létesítésére.
A közakarat döntött
1962-ben a KPM Légügyi Főigazgatósága, a Magyar Népköztársaság Központi Repülő Klubja és a Közlekedési Múzeum közösen fordult Budapest Főváros Tanácsához az aviatikai emlékmű megvalósítása ügyében. A kérésük vélhetően siket fülekre talált, mert 1966 tavaszán a Központi Repülő Klub próbálkozott ismét a fővárosnál. Ekkor a szervezet vezetése levélben fordult Sarlós Istvánhoz, Budapest Főváros Tanácsa elnökéhez, hogy megszerezze a támogatását a magyar repüléstörténet hőseinek emelendő emlékmű ügyéhez, melyet az egykori Rákosmezőn (a mai József Attila lakótelep) akartak felállítani. A kezdeményezés azonban ismét eredménytelenül zárult.
Az aviatikai emlékmű létesítésének hívei 1974-ben azt javasolták a Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottságának, hogy a La Manche csatornát elsőként átrepülő Luis Blériot kisrákosi katonai gyakorlótéren (Rákosmező) 1909. október 17-én tartott bemutató repülésének 65. évfordulójára emeljen emlékművet az esemény helyszínén, mert az meghatározó jelentőségű volt a hazai repülés fejlődésének a megindulásában.
Ezen év őszén az Esti Hírlapban egy olvasói levél jelent meg, melynek írója arra hívta fel a figyelmet, hogy a rákosi gyakorlótér helyén épülő lakótelepen illene emlékművet állítani a honi aviatika úttörőinek. Az írás olaj volt a tűzre, ezt követően ömlöttek az emlékművet követelő levelek a szerkesztőségbe, a Fővárosi Tanácshoz és a repüléssel kapcsolatban álló állami szervekhez. Ennek meg is lett az eredménye, 1974 decemberére az illetékes szervek áldásukat adták az emlékmű megvalósításához. Rödönyi Károly közlekedési- és postaügyi miniszter pedig utasította a Légügyi Főosztályt, hogy dolgozza ki az egykori Rákosmezőn elhelyezésre kerülő emlékmű megvalósításának a részleteit.
Új helyszínt kellett választani
A közlekedési minisztérium 1976 májusában megbeszélést tartott a monumentum ügyében. A rendezvényen megalakították az Emlékmű Bizottságot és bejelentették, hogy meghívásos pályázatot hirdetnek a szoborminta elkészítésére. A tanácskozáson a Képző- és Iparművészeti Lektorátus vállalta, hogy biztosítja a pályázati díjait, valamint a nyertes alkotás teljes nagyságú modelljének az elkészítési költségét.
A tervpályázat kiírását azonban el kellett halasztani, mert a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága Városrendezési és Építési Főosztálya nem járult hozzá a rákosmezei helyszín kijelöléséhez. Ezt azzal indokolták, hogy az egykori repülőtér helyén lakótelep épül, amelynek a rendezési terve még nem készült el.
A várható hosszadalmas várakozás elkerülésére a szervezők új helyszín után néztek. Végül úgy döntöttek, hogy emlékművüket Rákosmező közelében, az Örs vezér terén a Kerepesi út és a Nagy Lajos király útja sarkán található parkban állítják fel.
A pályázatnak nem volt győztese
A Képző- és Iparművészeti Lektorátus 1978 végén írta ki a szoborpályázatot. A meghívott nyolc szobrász közül határidőre négy művész öt pályaműve érkezett be. A zsűri egyiket sem találta kivitelezésre alkalmasnak. Megállapítása szerint az alkotások többsége nem tett eleget a megfogalmazott elvárásoknak, az a mű viszont, amely a célnak megfelelt volna, 25 méteres magassága és 3–4 millió forint közötti felállítási költsége miatt vált alkalmatlanná. Az illetékesek ezután úgy döntöttek, hogy újabb pályázatot nem írnak ki, hanem megbízást adnak Illés Gyula Munkácsy-díjas szobrászművésznek egy újabb modell elkészítésére úgy, hogy megadják neki a felhasználható pénzkeretet is.
Somogyi Néplap, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
A szoboravatás
A szoborállítók úgy tervezték, hogy Illés Gyula művét 1986-ban a második világháború után újjászervezett polgári repülés megindulásának 40. évfordulójára avatják fel, azonban újabb probléma adódott. A Fővárosi Kertészeti Vállalat kifogást emelt az emlékmű Örs vezér terei elhelyezése ellen. Hosszú hónapok teltek el, míg végül a Főváros Tanácsa elutasította az óvást. Addigra Illés György kőtalapzatból és bronzfigurából álló alkotása már készen várta köztéri elhelyezését.
A magyar repülés úttörőinek emlékművét végül 1987. október 30-án avatták fel. Az ünnepélyes szoborleleplezésen megjelenteket Farkas Endre, a Légügyi Főigazgatóság vezetője köszöntötte, majd Urbán Lajos közlekedési miniszter mondott avatóbeszédet. Az esemény zárásaként a megjelentek megkoszorúzták az emlékművet és két sportgép repült át az ünnepség helyszíne felett.
Fotó: Papp Dezső
A katonai repülés hőseinek emléktáblája
A Tiszta Égbolt Bajtársi Egyesület méltó módon szeretett volna megemlékezni 2018-ban az önálló Magyar Légierő létrejöttének 100. és a Magyar Királyi Honvéd Légierő megalakításának 80. évfordulójára, ezért úgy határozott, hogy a jubileum alkalmából emléktáblát helyez el az Örs vezér terén, amelyhez 2018 októberében meg is kapták Zugló önkormányzatának hozzájárulását.
A Bajtársi Egyesület eredetileg úgy tervezte, hogy az emléktáblát Illés Gyula 1978-ban felavatott emlékművén helyezik el, de ennek szerzői jogi és fizikai akadályai voltak. Ezért a civil szervezet úgy döntött, hogy az emléktáblát egy posztamensen helyezik el a szobor közelében.
Az emléktábla elkészítésével a Bajtársi Egyesület Strausz György kőfaragó mestert bízta meg. A szervezet a megvalósítás költségét az önkormányzat és a Honvédelmi Minisztérium támogatásából, illetve saját forrásból fedezte.
Az emléktáblára három évszám került fel: 1918, az önálló magyar repülő erők létrejöttének, 1938, a Magyar Királyi Honvéd Légierő megalakulásának és 1948, a második világháború utáni magyar légierő újjászervezésének az éve.
Az emléktáblát 2018. december 20-án katonai tiszteletadással avatták fel.
