Varga Orsi rendező, író Zuglóból indult el a nagyvilágba. A közelmúltban angol nyelven megjelent mesekönyve kapcsán beszélgettünk a Lengyel utcai általános iskoláról, a TV2 stúdiójában töltött időről és a hetes buszon szőtt álmairól.
– A Lőcsei utca kertjeinek tavaszi virágillata jut eszembe először Zuglóról, és hogy anno milyen izgatottan mentem végig az utcán, hátha találkozom plátói szerelmemmel. Mindketten a Lengyel utcai általánosba jártunk. Az iskolaújságnak készítettem interjút a Zuglóban forgatott Família Kft. tévésorozat szereplőivel, köztük a Spáh ikrekkel.
Általuk ismerte meg Földessy Margit drámastúdióját, ahonnan 1997-ben kiválasztották a Csipsz délutáni ifjúsági műsor vezetésére. Az Angol utcai stúdióban rengeteg érdekes emberrel találkozott. Juhász Árpád geológus egyszer még szárított fókahússal is megkínálta.
– A hetes busz központi helyet foglalt el az életemben. Néha gimi helyett végállomástól végállomásig utazgattam rajta. Az Urániához érve vágyakozva néztem a Színművészeti Egyetem bejáratát. Színész akartam lenni. Végül nem a Vas utcába, hanem a Szentkirályi utcába, adásrendező szakra vettek fel.
– A diplomamunkámat édesapám halálának körülményeiről akartam írni, de erről osztályfőnököm, Rangos Katalin lebeszélt. Emlékeim nem voltak róla, hiszen csak kétéves voltam, amikor egy hadgyakorlaton életét vesztette.
A diplomamunkája végül egy kislány, Mariann tragikus életéről szólt.
– Eredetileg a diszkrimináció volt a téma, de a riportalanyom családját ért baleset miatt közösen úgy döntöttünk, hogy a filmmel örökbe fogadott kislányuknak állítunk emléket.
A film több nemzetközi fesztivál programjában szerepelt, köztük Mexikóvárosban. Itt ismerte meg a férjét.
– A találkozásunk után néhány nappal hazautaztam, de már a repülőn tudtam, hogy vissza kell mennem. Egy hónappal később Mexikóvárosban megkezdtük a közös életünket.
Együtt megvalósítottuk barátom nagy álmát, megnyitottuk a Bangó éttermet, amely Bangó Margit után kapta a nevét. Mellette kialakítottuk a Budapest Cukrászdát, ahol én készítettem a süteményeket. Egy napon lerobbant az autónk, az albérletünk is lejárt, az üzlettárs pedig közölte, hogy kivásárolna bennünket az étteremből. A férjem munkát kapott Madridban, majd Miamiban, utána újra Madridban, ahol megszületett a kisfiunk.
Ideje nagy részét eleinte a család kötötte le. A kreatív múltjából csak a naplóírás maradt. Hiába volt meg mindene, valami hiányzott az életéből.
– A barátnőm elhívott egy színjátszó csoportba, végre úgy éreztem, hazaérkeztem.
Orsi megrendezte egyfelvonásos színdarabjait, játszott is bennük a Miami Microtheaterben. Meseírásra viszont soha nem gondolt.
– Az idő tájt a fiam nem akart gyümölcsöt enni. Hogy kedvet kapjon, történeteket találtam ki almáról, szőlőről, málnáról… Így született a Görögdinnye (The Watermelon) könyv, amely egy kislányról szól, aki csak a piros színt szereti, így rá sem néz a méregzöld görögdinnyére, így nem is sejti, milyen varázslatosan piros és mézédes a belseje. Remélem, egyszer majd magyarul is olvasható lesz. Évente többször hazajövök, és figyelem, hogyan alakul át Zugló. Jó érzés, hogy a mai napig megvan Laci kisboltja a Csernyus utca sarkán, ahova iskolába menet beugrottam csokiért, a papírbolt a Mogyoródi úton, a gyönyörű, virágmintás füzeteivel. Zuglóban mindig otthon érzem magam.
