A 112-es segélyhívószámon öngyilkossági szándékról érkezett a bejelentés az esti órákban, Nagy Attila és Imre P. Adrienne zuglói polgárőrök azonnal keresni kezdték a bejelentő férfit. Gyorsaságuknak köszönhetően életet mentettek.
A Budapesti Polgárőr Szövetség tájékoztatása szerint az ismeretlen férfi helyszínként a Hungária körút-Thököly útkereszteződést jelölte meg, de a három perc leforgása alatt odaérkező polgárőrök ott nem találták. Nehezítette a felkutatását, hogy nem sikerült őt telefonon visszahívni. Ösztöneiktől vezérelve felszaladtak a polgárőrök Zugló vasútállomás peron részére, ahol kettéváltak, és így keresték tovább.
Az ott várakozók közül sietősen megszólítottak egypár középkorú férfit a polgárőrök, de eredménytelenül. A peron végéhez érve egy elkeseredett férfit találtak, aki rezignáltan nézett a távolba, ahonnan már lehetett is látni az érkező szerelvény lámpáit. Ekkor a polgárőrök karon ragadták a férfit, és határozottan odavezették egy közeli padhoz. Nem tanúsított ellenállást, magába roskadva nézte az ekkor befutó vonatot.
Sikerült megakadályozni az öngyilkosságot, és miután kicsit megnyugodott, lekísérték az érkező mentőautóhoz. A telefonja nem volt nála, mint kiderült a 112-n tett bejelentése után eldobta a készülékét, mondván a sorsra bízza magát, ha megmentik jó, ha nem, akkor is. A rendőrök a mentővel együtt érkeztek, de addigra a polgárőrök már lekísérték az illetőt az utcára.
A jól szituált, halk szavú, rokonszenves úr elmondta, hogy orvosnál járt, aki halálos kórt diagnosztizált nála, emiatt depresszióba esett, és úgy érezte, nincs értelme tovább élni. A mentés közben azonban ezt átértékelhette, mert nagyon hálás volt a polgárőröknek, hogy a segítségére siettek, és megmentették.
