Rákosfalva területét tekintve Zugló egyik legkisebb városrésze, míg népsűrűsége a sok lakhelyet biztosító lakótelepi kialakítás miatt magas. A mai Rákosfalva Budapest 1873-ban történt egyesítése után a X. kerület keleti részét képezte. A terület az 1870-es évektől kezdett kiépülni, miután megtörtént felparcellázása. Az idetelepülők többsége földszintes házakat épített és mezőgazdasági munkából élt.
A városrész jobb megközelíthetőségét segítette, hogy 1888-ban megépült a fővárost és Gödöllőt összekötő HÉV-járat. Az egykori, Szigligeti utca 29. szám alatt működött az 1900-as évek elejétől 1952-ig a Riger testvérek magyarországi orgonagyára, ahol több száz magyar templom részére készítettek hangszert, a veszprémi-bazilikától a Mátyás-templomon át a rákoscsabai református templomig. A mai Rákosfalván található tízemeletes panelházak az 1970-es években épültek, míg a régebbi időkből csupán három épület maradt, a Szent István-plébániatemplom, az Álmos Vezér téri iskola, és a Cserepes ház.
A plébániatemplom neoromán stílusban Pucher József tervei alapján épült, külsejét klinker tégla borítja. A tornyában függő kis harangot 1871-ben Walser Ferenc öntötte, amelyet feltehetően a mai téglatemplom előtt ideiglenesen állított fatemplomban is használták. A templom előtti kőkeresztet 1857-ben faragták, ez Zugló legrégibb köztéri szakrális emléke.
A Budapest-Rákosfalvai Református Egyházközség temploma 1928 és 1929 között épült, bár a Kerepesi út kőbányai oldalán található, mégis a hívek jelentős része a XIV. kerületben él. Az itteni templom karzatán álló egy manuálós orgona, a rákosfalvi Riger-gyár eredeti épségében megőrzött példánya. Rákosfalvát a fővárosi jelentőségű útvonalak és a Rákos-patak az alábbi módon határozza meg: az Örs vezér tere – a Füredi út- a Kerepesi út és a Rákos-patak által behatárolt terület.
