Zugló egyik legismertebb étterme a Thököly Vendéglő. A vendéglátóhely az idők folyamán többször gazdát cserélt, és átépítették. A vészkorszakban a Thököly út 80. alatt működött a hungarista mozgalom zuglói központja, ahol üldözötteket kínoztak és gyilkoltak meg.
Az egy év alatt felépült ház üzlethelyiségét 1907-ben a mai Puskás Ferenc Stadion területén végzett homokbányászatból meggazdagodott Klein Dávid Sándor és Klein Ödön bérelte ki. A testvérek itt nyitották meg a Stefánia Corso Kávézót. A Stefánia út–Thököly út sarkán működő, kerthelyiséggel is rendelkező kávézó és étterem rövid idő alatt az előkelő családok kedvenc találkozóhelye lett, ahol délutánonként katonazenekar koncertezett, este pedig cigányzenekar szórakoztatta a vendégeket.
A Klein testvérektől 1920-ban Glancz Lipót vette át a vendéglátóhelyet, amit átalakíttatott. 1922-től Koronkai Jenő, 1929-től pedig Kosenka János volt kolozsvári kávéház-tulajdonos működtette a vendéglőt Lord Rothermere kávéház és étterem néven. 1931-ben már Bozzay Pál, a debreceni Arany Bika Nagyszálló éttermének és kávéházának volt igazgatója üzemeltette eredeti nevén a felújított szórakozóhelyet. 1939-ben Brett József lett a Stefánia Corso Kávéház új gazdája.
1944-ben a Thököly út 80. alatti épület az Országos Ügyvédi Nyugdíjintézet tulajdonában volt. Ekkor a kávéházat Országh József, a lakásokat Szili Stein József, Sárosdi Ferenc dr., Klein Sándor és Breyer Józsefné, valamint a Magyar Élet Pártja (MÉP) XIV. kerületi csoportja bérelte.
1944. október 15-én Pasarétről teherautón érkezett a felfegyverzett „zuglói nyilas egység” a Thököly út 80.-hoz. Pillanatok alatt birtokukba vették a házat, és A Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom XIV. ker. központja feliratot függesztették ki a homlokzatra. Ekkortól az épület a borzalmak háza lett. A Kröszl Vilmos vezette zuglói nyilasok 1944. október 15. és 1945. január 11. között 200-300 zsidót gyilkoltak meg. A házban az elfogott zsidókat levetkőztették, gumicsövekkel, vasrudakkal verték.
A „pártházavató ünnepségen” a részeg nyilasok kéttucatnyi embert megkínoztak, majd a Rákos-patak partján, illetve az Öv utca és a Csömöri út sarkán agyonlőtték. Karácsonykor „hűségpróbát” tartottak, ami 30 fogoly megveréséből és agyonlövéséből állt. A borzalmakat látva Boros Mátyás és Fischer István fegyverrel betört az épületbe, hogy kiszabadítsák a foglyokat, azonban a nyilasokkal vívott tűzharcban életüket vesztették.
Budapest ostroma után a Stefánia Corso újra kinyitott, majd az államosítást követően a Díjbeszedő Vállalat kapta meg. 1955-ben ismét vendéglátóhely, amelyet Tabi László írása szerint Szeged étterem néven nyitottak meg. 1959-ben a Labdarúgás című lapban már Szófia étterem néven látjuk viszont, ahol a bolgár Alipiev szalon- és tánczenekar adott műsort. Az étterem az 1980-as évek elején a Thököly Vendéglő nevet vette fel, az éttermén túl két különteremmel, 250 személyes reprezentatív terasszal, illetve erdélyi ételkülönlegességekkel és cigányzenével várta a vendégeket.
A Thököly Vendéglőt a rendszerváltást után privatizálták. Ma ismét zenés szórakozóhely.
