Törökőr szobrai és emlékművei

Elhelyezkedésüknél fogva valószínűleg az Ötvenhatos emlékmű és a közelmúltban emelt Pillangó szobor Törökőr két legismertebb köztéri alkotása. Ezeken kívül a zuglói városrész utcáit, parkjait még számos, kevésbé ismert, azonban annál érdekesebb történetű képzőművészeti alkotás díszíti. Ezekkel ismertetjük meg most olvasóinkat.

Törökőr a XX. század folyamán épült és népesedett be. A városrészben több szobrot is emeltek, közöttük számos olyan van, amely már nem látható eredeti helyén, mert politikai tartalma miatt eltávolították, vagy nyomtalanul eltűnt az idők során.

Játszótéren játszó macik

Kiss Kovács Gyula kétszeres Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész Játszó mackók című alkotását 1957-ben avatták fel a Róna utcai új lakótelepen. Kiss a Százados úti művésztelepen készítette el a szobor mintáját. A művész alkotásával kapcsolatban így nyilatkozott az Esti Hírlapnak: „Szabad kezet kaptam e munkában. Rám bízták a témát, s úgy gondolom, a játékos állatábrázolásokat örömmel fogadja a hancúrozó gyermeksereg.”

A Torontál utca 54. mögötti zárt játszótér délnyugati sarkán álló szobor 10 centiméteres kőtalapzaton helyezkedik és két fára mászó mackót ábrázol. A mű alumíniumból készült, magassága 180 centiméter.

Korsós lány a Torontál utcában

Kerényi Jenő Kossuth-díjas szobrászművész Korsós lány (Korsós nő) című művét 1967-ben helyezték el Törökőrön a Torontál utcában a Szitakötő utca 5. szám alatti társasház mögött. A korsót balkezében tartó nőalak 130 centiméteres kőtalapzaton áll. A 200 centiméter magas szobor bronzból készült.

Kerényi Korsós lánya szerepelt a moszkvai képzőművészeti biennálén. Az alkotást – a Magyar Nemzet 1960 júniusában megjelent cikke szerint – eredetileg a Margitszigeten akarták felállítani.

Felszabadulási emlékmű a Szitakötő parkban

A Korsós lány közelében állt egykor a Thököly út mentén lévő névtelen, a zuglói köznyelvben Szitakötő parkként (ma Forradalom tere) emlegetett területen a Kiss István szobrászművész készítette Felszabadulási és munkásmozgalmi emlékmű.

A süttői mészkőből rusztikusan faragott alkotás egy életnagyságú, széthasadó kőfalból kilépő munkást ábrázol.  A tíz méter hosszú emlékmű egy 40 centiméter magas, három lépcsőfokkal ellátott talapzaton állt. A szobrászművész a figurát a szétnyílt kőfal előtt a kompozíció harmadánál, annak bal oldalán helyezte el. A szobor kétharmadát kitevő tömör falra Kiss három kőkonzolt tett, ezek a párt, a tanács és a tömegszervezetek koszorúinak az elhelyezésére szolgáltak. Az este megvilágítható szobor jellege már születésekor sem volt egyértelmű, nem helyeztek el rajta feliratot, hogy állítói kiknek szánták. A szoborpályázatot még munkásmozgalmi emlékműre írták ki, viszont a mű avatásakor az MTI-től átvett tudósítás alapján valamennyi hírlap az írta, hogy a szobrot Zugló munkásmozgalmi harcosainak, mártírjainak, névtelen hősöknek állították, akik életüket áldozták a fasizmus ellen vívott harcban.

A szoboravatás időpontja is meglehetősen furcsa volt. Az emlékművet ugyanis 1971. augusztus 20-án leplezték le, ez a nap viszont semmilyen munkásmozgalmi, vagy „felszabadulási” eseményhez nem köthető.

A szobrot 1991 őszén ismeretlenek ledöntötték, a falára vörös festékkel a „1956 okt. ÁVÓS vérengzés” feliratot mázolták. A rongálás következtében a figura feje összetört, ezt később újra elkészítették.

Kiss István Felszabadulási és munkásmozgalmi emlékműve a fővárosi közgyűlés határozata alapján 1993-ban a Mementó parkba (Szoborpark Múzeum) került. A szobor talapzata azonban még sokáig a helyén maradt.

Ötvenhatos emlékmű a Thököly úton

A rendszerváltás után még állt a Szitakötő téren Kiss István Felszabadulási emlékműve, amikor annak szomszédságában a Magyar Demokrata Fórum (MDF) zuglói szervezete az 1956-os forradalom és szabadságharc 34. évfordulójára, október 23-án két kopjafát állított a Torontál utca – Szitakötő utca találkozásának a közelében.

Az emlékművet állítók vélhetően azért döntöttek a Kiss szobrával szembeni hely mellett, mert a forradalom idején a tér környékén civil áldozatokat is követelő harcok dúltak.

Egy évvel később a kopjafák előtt mészkőtalapzatra helyezett feketemárvány emléktáblát emeltek a harcok és a megtorlás zuglói áldozatainak a tiszteletére. A táblára aranybetűkkel az „1956 Thököly út” felirat, valamint az áldozatok és az emlékművet emelő szervezetek neve került fel.

Ezen, mint szoborállító a Politikai Foglyok Országos Szövetsége (POFOSZ), a Független Kisgazdapárt (FKGP) és az MDF helyi szervezete szerepel. A talapzaton lévő emléktálán viszont  „Az 1956-os szabadságharcban mártírhalált halt hősök emlékére állítatta a POFOSZ és a XIV. kerületi MDF tagsága/ Állítva/ 1991. október 23.”  olvasható.

Az emlékmű elé egy terméskőből épített fekvő kereszt is került, amelynek belsejébe egynyári virágokat ültettek.

Zugló képviselő-testülete 2006-ban döntött arról, hogy 1956 tiszteletére, az ötvenedik évforduló alkalmából az emlékműnek helyet adó közterületet Forradalom terének nevezi el. A városvezetés először azt akarta, hogy a hely az Ötvenhatosok tere nevet vegye fel, ezt azonban a Fővárosi Közgyűlés elutasította. A Forradalom tere névtábláját október 23-án avatták fel.

A területet az önkormányzat 2016-ban az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára teljesen felújította. Ennek során eltávolították Kiss István szobrának a talapzatát és a fekvő keresztet, a felújított ’56-os emlékművet pedig közelebb vitték a Thököly úthoz.  A renoválás során a parkba fákat, cserjéket és egyéb növényeket ültettek. A teret körbefutó sétánnyal látták el, aminek a belső szélét vörös szegőkővel rakták ki, amelyek közé 1956. október 23. feliratúakat helyeztek el.  Az üres szegélykövekre azoknak a zuglói hősöknek neve kerül fel, akik ugyan túlélték a fegyveres harcot és a megtorlást, de már elhunytak. A Forradalom terén először 2018 áprilisában Franyó Ferenc, Vasvári Vilmos és Szécsi István emlékkövét avatták fel.

A Pro urbe Szolnoktól emlékkő

Az Újvidék téren álló Pro urbe Szolnoktól 1873–1973 emlékkő alkotója ismeretlen.  A mű annak emlékére készült, hogy Pest, Buda, Óbuda egyesítésének 100. évfordulójára Zugló testvértelepülése Szolnok városa és Szolnok megye az Újvidék teret parkosította. Az 50 centiméteres nyers kőszikla talapzaton fekvő 80×200 centiméteres kőlap emlékművet a Variházy Oszkár utca felé vezető sétány mentén, a parkot átszelő Szugló utca közelében helyezték el.

Napjainkra az emlékkő eredete, valamint a két település egykor élénk és gyümölcsöző testvérvárosi kapcsolat egyaránt feledésbe merült. Erről legtöbbet a Szolnok Megyei Népújság korabeli cikkeiből lehet megtudni. A lap szerint Zugló és Szolnok megye együttműködésének kezdetei az 1950-es évekre nyúlnak vissza. Erről Szávó Béla, a kerület tanácselnöke a Néplap 1973. április 27-i számában így nyilatkozott: „A barátság, a kapcsolat nem újkeletű Budapest nagymúltú munkáslakta kerülete, a XIV. kerület és Szolnok megye lakói között… Már 1957-től kezdve a zuglói munkások rendszeresen eljártak Szolnok megyébe és segítettek a termelőszövetkezetek alakításában, azután a közös gazdaságok megerősítésében. Bár a gazdaságok többsége napjainkra valóban szocialista nagyüzemmé fejlődött, ez a barátság nem szakadt meg. Ünnepekre rendszeresen meghívták és meghívják a XIV. kerületieket Szolnok megyébe és viszont.”

1961 áprilisában az újság arról számolt be, hogy Zugló 57 üzeme 87 termelőszövetkezetet patronál Szolnok megyénkben.

Pest, Buda, Óbuda egyesítésének 100. évfordulója alkalmából Zugló és Szolnok megye kapcsolataik továbbmélyítésére együttműködési szerződést írt alá. A megállapodásnak része volt az is, hogy Szolnok megye az Újvidék tér parkját pihenőparkká alakítja, amit Szolnok parknak neveznek el.

A parképítés 1973. március 5-én kezdődött. A kivitelezést 27 Szolnok megyei vállalat, termelőszövetkezet végezte több mint tízezer munkaóra ráfordítással. A 12 ezer négyzetméteres területen a szolnokiak a zuglóiaknak két sportpályát és egy játszóteret alakítottak ki, utakat létesítettek, kiépítették a közvilágítást, a területet virágokkal és növényzettel díszítették. A megvalósítás közel egymillió forintba került.

A Szolnok park ünnepélyes avatását 1973. április 29-én tartották meg. Az eseményen jelen voltak a párt és tanácsi szervek, a Szolnok megyei üzemek, vállaltatok és termelőszövetkezetek képviselői. A téren az óvodások mellett 100 pirosnyakkendős úttörő sorakozott fel. A programon a Budapesti Közlekedési Vállalat fúvószenekara működött közre, Verdes Tamás, az Irodalmi Színpad tagja pedig Váczi Mihály versével köszöntötte a megjelenteket.

A Szolnok parkot Soós István, a Szolnok Megyei Tanács elnökhelyettese adta át Zugló tanácselnökének, Szávó Bélának, aki azt mondta: „Megígérem, úgy vigyázunk rá, hogy mindig a játék, a felfrissülés oázisa maradjon.”

Zugló párt és tanácsi vezetése azt akarta, hogy az új parkba olyan szobrok kerüljenek, amelyeket Szolnok megyei művészek készítenek. Ennek megvalósítására a kerület a Képzőművészeti Alappal pályázatot hirdetett Szolnok megyei szobrászoknak. A tender kiírói olyan pályamunkákat vártak a művészektől, amelyek a munkás-paraszt szövetséget és a Szolnok megyeiek Zuglóban végzett önzetlen munkáját jelképezik. Ezen felül azt is tervezték, hogy egy szolnoki szobrászművészt azzal bíznak meg, hogy készítsen egy 2,5 méter magas domborművet, amelyet a Szolnok parkban egy diszkút közepén helyeznek el. Ismereteim szerint ez csak elképzelés maradt.

A Rackajuh az Újvidék téren

A Szolnok megyei szobrászművészek pályaműveinek elbírálására május 15-én kerül sor. Ezt követően indultak meg a megvalósításra vonatkozó tárgyalások a legjobb tervet benyújtó Simon Ferenc, Szabó László és Nagy István szolnoki szobrászokkal.

Szabó László Rackajuh című alkotását a Pro urbe emlékkő közelében, a játszótér bejáratával szembeni füves területen állították fel. A mű Szabó szolnoki műhelyében készült 1973-ban rézlemezből, hegesztéses technológiával. Az életnagyságú szobrot 1974-ben avatták fel.

Az alkotást pár évvel az átadása után elszállították, mert a figura V-alakban elálló, egyenes, sokszorosan csavart szarvait letörték, melyek helyén az üreges szoborfejből balesetveszélyesen meredező vázpálcák álltak ki. Szabó alkotása csak 1980-ban került vissza a Szolnok parkba, amely a kijavítása során a rackajuhra jellemző szarv helyett erősen hátrahajló, tülökszerűséget kapott.

A 25 centiméteres kőtalapzaton álló, egy méter magas vörösrézlemez szobor 1995-ben az Állatkertbe került, ahonnan később ismeretlen helyre szállították. Az Újvidék téren a szobor talapzata még mindig megvan, a játszótér felőli oldalánál a füvet félre hajtva a RACKAJUH felirat sejlik fel.

A Kun paraszt és a Pelikán szobor

A Szolnok Megyei Néplap 1973 júliusában arról tudósított, hogy elkészült Simon Ferenc Kun paraszt (Kalapos férfi), Nagy István Pelikán és Szabó László Rackajuh című alkotása, melyeket a zuglói Szolnok parkban állítanak fel.

Simon Ferenc műve szintén a Variházy Oszkár utca felé vezető sétány mentén kapott helyet a játszótér bejárata mellett.

Simon Ferenc 1957 tavaszán került a szolnoki művésztelepre. Néhány hónappal később ismerkedett meg Besenyszögön Boros bácsival, aki vállalta a modellséget. A művész az idős, kalapos parasztember portréjának gipszmintájával 1958-ban készült el. Az alkotás több mint 15 évig várakozott Simon műtermében, míg végül 1973-ban a Szolnok park számára elfogadták megvalósításra.

A bronzból öntött fejszobor már 1974 januárjában a zuglói Tanácsházán volt. Az ünnepélyes avatására azonban csak jóval később került sor a szobortalapzat késedelmes elkészítése miatt.

A fejszobor csak rövid ideig díszítette a parkot, majd eltűnt másfél méter magas, ma is meglévő talapzatáról. Hogy kik, miért és hová szállították nem lehet tudni.

Nagy István Szolnok park számára készített Pelikánja nem került Zuglóba. A pályaművet 1984-ben a XVI. kerületben a Centenáriumi sétányon avatták fel. Az alkotása ma is ott díszeleg egy szökőkút szomszédságában.

A Pillangó-szobor

Zugló önkormányzata 2017 októberében írt ki tendert a Pillangó parkban felállításra kerülő modern, a parkot jelképező Pillangó szoborra. A mű anyagára, karakterére vonatkozóan nem voltak megkötések, viszont a pályázatban feltételként szerepelt, hogy a megvalósítás teljes költsége nem haladhatja meg a nettó 15 millió forintot. A pályázat díjazására a képviselő-testüket egy millió forintot hagyott jóvá.

A Pillangó szoborra 25-en nyújtottak be pályázatot. Az első díjat Kelemen Zénó Munkácsy-díjas szobrászművész kapta, a második helyen Szanyi Péter, a harmadikon pedig Böjte-Horváth István végzett.

A bírálóbizottságtól Kelemen Zénó és Szanyi Péter ugyanannyi szavazatot kapott, így a végső döntést a képviselő-testület hozta meg.

Kelemen Zénó műve 2019 júliusában került felállításra a megújuló park metróállomás felőli oldalán, a modern fogadótér menti zöld sávban.

A szobrászművész alkotása kompozit technikával készült. A mű középen merőlegesen egymásba illesztett, két nagyméretű korongból áll, amelyek pillangó alakban vannak áttörve.  A pille szárnyait legyező alakban szétnyíló, színes karbon pálcák alkotják.

Papachristos arctalan családja

Papachristos Andreas Munkácsy-díjas szobrászművész Család című kompozícióját 1976-ban avatták fel a Varga Gyula András parkban (1991-től Pillangó park). A művész 1973-ban kapott megbízást a szoborra, amely 1975-ben készült el. A szobor építészeti tervezője Gáspár Tibor volt.

A játszótér mellett lévő két 180 centiméter magas, süttői mészkőből faragott figura két közvetlenül egymás mellé helyezett 150 centiméteres műkő oszlop talapzaton áll. A két, teljesen egyforma alak közül a bal oldali gyermeket, míg a jobb oldali könyvet tart a kezében, amelynek fedlapján görög betűk láthatók. A sima felületű, mértani alakzatokból felépülő szobrok arctalanok. Az emberábrázolás ezen formája Papachristos Andreas több alkotásánál is felfedezhető.

Hat évvel a szobor leleplezése után a Hétfői Hírek arról számolt be, hogy a görög származású magyar szobrász alkotását vandálok talapzattal együtt kidöntötték. A szobrot visszaállították, ma is megvan, azonban az időjárás és a légszennyezés az egykor hófehér mészkövet piszkos szürkére változtatta.