Jakab Zoltán, nyugdíjas – Mi mindenképpen azt várjuk, hogy a jelen helyzetben vezessenek be szigorúbb korlátozásokat. Hasonlókat a tavaly tavaszi szabályokhoz, kivétel a teljes kijárási korlátozás. Mi minden szempontból veszélyeztetettek vagyunk, mindketten betöltöttük a 86. évet, és még oltást sem kaptunk. Ennek ellenére nekünk is szükségünk van arra, hogy mindennap lejöjjünk egy kicsit levegőzni. A gyerekek bevásárolnak nekünk, de azért a szabadtéri zöldségesig elmerészkedünk. Ez is egy kis program nekünk.
Deli Péterné, orvosírnok – Most azt érzem, hogy mindkettőt szeretném. Nagyon várom már, hogy az életünk visszatérjen a régi kerékvágásba, hogy szabadon járhassunk, amerre akarunk, és ne kelljen maszkot viselnünk, találkozhassunk, akivel csak akarunk. Az ember belebolondul ebbe a bezártságba. Ugyanakkor azt is látom, hogy most milyen súlyos a helyzet, szerintem ezen csak a teljes zárás segítene. Így ugyanis sokan nem veszik komolyan a szabályokat, kijátsszák a rendszert.
Forján Ferenc, gépbeállító – A pillanatnyi helyzettől függ. Mindannyian nehezen viseljük a korlátozásokat, nekem az asztmám miatt a maszkviselés a legnehezebb. Ráadásul a feleségem és az egyik gyermekem mozgássérült. Ők sokszor az ablakból nézik a hegyeket, nagyon kikívánkoznak, úgyhogy muszáj velük lejönni sétálni. A nyitást attól tenném függővé, hogyan alakul a halálozás, de ahogy most tele vannak a kórházak, nem hiszem, hogy a közeljövőben javul a helyzet.
Láza Dzsenifer, tanuló – Mindkettőnek van létjogosultsága: előnye, illetve hátránya is. Én most már mégis a nyitást szeretném inkább, nagyon úgy érzem, elég volt ez az egy év így. Hiányoznak az emberek az utcákról, a közös kávézások a barátokkal, minden sivár. Az ismerőseimmel, barátaimmal tavaly óta nagyrészt csak online tartjuk a kapcsolatot. Én már szívesen mennék, beülnék legalább egy-egy kerthelyiségbe, bár azért biztosan lenne bennem egy kis félelem.
Dr. Soós Ádám, ügyvéd – Én a nyitást várom, és sok szempontból azt is tartom indokoltnak. Ugyanis nemcsak a vírusfertőzésbe halnak bele az emberek, hanem az ellátatlanságba is. Sokan hunynak el azért, mert most nem kapják meg a megfelelő kezelést szív- és érrendszeri problémával vagy éppen rákkal küzdve. Ezenkívül az online oktatás sem megfelelő. A gyerekek nem ismerik meg az osztálytársaikat, elmaradnak a közösségi élmények, a gimis életérzés átélése, ráadásul a 30 perces online órákon a fontos tantárgyakat nem lehet megfelelően átadni.
